A KÖZJÓ A TENGER KÖZÖS HASZNÁBAN REJLIK (SZAPÁRY JÁNOS PÉTER)-Salus rei publicae in communi utilitate maris.

Szapáry János Péter és Fiume szerepe a magyar gazdaságpolitikai gondolkodásban

Szapáry János Péter gróf 1784-ben Nürnbergben megjelent műve, Der unthätige Reichtum Hungars wie zu gebrauchen a magyar gazdaságpolitikai gondolkodás egyik korai, rendszerszintű összefoglalása. A szerző abból az alapvető felismerésből indul ki, hogy Magyarország természeti és gazdasági erőforrásai mindaddig „meddők” maradnak, amíg nem kapcsolódnak be a nemzetközi tengeri kereskedelem vérkeringésébe. Szapáry számára Fiume nem pusztán kikötőváros, hanem a magyar gazdasági modernizáció kulcsa: a mezőgazdasági és ipari termelés természetes kijárata a világpiac felé.

A mű külön értéke, hogy a gazdasági érvelést történeti és természeti leírással kapcsolja össze, bemutatva az osztrák–magyar tengerpart adottságait és lehetőségeit. Szapáry gondolkodása világosan illeszkedik a felvilágosult államépítés korának szellemiségéhez, amelyben a közjó (pro bono publico) szolgálata a gazdasági racionalitás és az állami felelősség összekapcsolásán alapult.

Szapáry János Péter személyes szerepe tovább erősíti e gondolatok súlyát: nádori udvarmesterként József nádor közvetlen bizalmasa volt, így elméleti munkássága közvetlen hatással lehetett a 19. század eleji magyar gazdaságfejlesztési törekvésekre. E szellemi örökség Fiumét a magyar államgazdaság stratégiai térségévé emelte, amely nemcsak történeti emlékezetünk része, hanem a magyar gazdasági gondolkodás egyik alapköve is.

A szöveg és a borító " A Szapáryak útján Muraszombattól Fiuméig " című, a Miniszterelnökség által támogatott projekt része

2026.január 8.